Mindenki tudja, hogy mit érdemes Bécsben karácsony környékén csinálni, csak épp majdnem mindenki rosszul. A Mariahilfer Straße tele van magyarokkal, de minek, amikor pont ugyanazt lehet kapni, pont annyiért, mint otthon? A Benetton ugyanaz, mint Budapesten, csak nem ötféle kabát van, hanem nyolcféle. Ugyanaz a Zara, és még inkább ugyanaz a C&A, meg a H&M. Persze vannak olyan üzletek, amik lényegesen többet nyújtanak, mint az itthoniak, amik miatt már érdemes lenne utazni: a Louis Vuitton például itt üzemelteti a második legnagyobb európai üzletét és van egy Vivienne Westwood-szalon is, az egyetlen, Londonon kívül, de meglepne, ha emiatt telnének meg a két főváros közt ingázó Railjetek.
Ami miatt érdemes ilyenkor Bécsbe látogatni, az a gasztronómia, de leginkább a kultúra, amiről a környező szlávok tudnak is, hiszen a múzeumok közönségének kábé negyede szlovákul, csehül, vagy valami hasonló nyelven beszél. Az arány kábé ugyanaz, mint a magyar nyelvvé a bevásárlóutcákban, kár, hogy a kiállításokon magyar szót a miénken kívül nem is nagyon hallottunk. Vagyis csak egyet.
Szóval, ha utazol, ne vásárolni menj, mert csalódni fogsz. Menj kulturálódni, és boldogság lesz. Azt is megmondjuk, hogyan.
Vegyük végig a költségeket és a lehetőségeket. Kiutazás: két főnek vonattal oda-vissza kábé 18 ezer forintba kerül, ugyanannyiba, mint egy átlagos fogyasztású autóval, matricákkal együtt. Ebből következik, hogy három főnek már jobban megérheti autózni, de a Railjet annyival kényelmesebb, jobb közlekedési eszköz, hogy még a hármas felosztás mellett is inkább a vonatot választanám.
Szálláshely van millió Bécsben, mi a Danielben szálltunk meg, itt 25 ezer forint egy éjszaka két főnek, tök könnyen megközelíthető a Westbahnhofról (a nemsokára elkészülő Hauptbahnhoftól majd még egyszerűbb lesz), a 18-as villamos a pályaudvar előtt vesz fel és a hotel előtt tesz le. Jópofák a szobák a közös tértől csak üveggel elválasztott tusolóval, szóval bármikor elő lehet adni a Kilenc és fél hét nagyjelenetét, az ágy kényelmes, van wifi, nincs szekrény, a reggeli viszont remek.
Ugorjunk vissza a tömegközlekedéshez: a helyi jegyek 2,1 euróba, 630 forintba kerülnek, míg a Railjetnél a kétnapos tömegközlekedéses felár 3 ezer forint, szóval öt utazásnál már megéri a drágább vonatjegyet vásárolni. De ha több napig maradsz, jobban megéri a 72 órás Wien-karte 20 euróért.
A hotelből kábé 15 perc alatt a belvárosba lehet érni, de mielőtt elindulnál, rögtön meg is állhatsz, hiszen ott van a Daniel mellett a Belvedere, Savoyai Jenő palotája (az ő lovas szobra van a budai vár előtt), ami tele van jobbnál jobb képekkel. Itt vannak a leghíresebb Klimtek, van egy rakás Kokoschka, néhány Renoir és Monet, egy van Gogh, sőt, még az a David-kép is itt van, ami elsőre ugrik be, ha azt mondom: Napoleon (pontosabban az egyike az öt verziónak).
Klimtnél jobban egyébként élő festőt még nem aláztak meg, Bécsben lényegében minden róla szól, és a minden alatt nemcsak a tájékoztatókat, könyveket, posztereket értem, hanem az Adele Block-Baueres szalvétákat és A csókos zsebkendőket. Fújd a taknyod Klimtbe, érted!
Ezek után már mehetsz is be a városba, ahol két remek kiállítás is van, bár egyik sem sokáig már, szóval érdemes sietni: az Albertinában ott van a Matisse és a vadak, amit egyébként vicces módon pont nem egy Matisse-, hanem egy Matisse-ról készült Derain-képpel reklámoznak (a kiállítás legizgalmasabb darabjait is Derain és Rouault készítette). A kiállítás egy igai bázisugrás az expresszionizmusba. Érthető, van íve, a szövegek könnyedek, informatívak és szórakoztatók, és a végére biztos lesz néhány kedvenc expresszionistád, ha eddig még nem volt.
A másik szupersztár a Szépművészeti Múzeumban (Kunsthistorisches Museum) látogatható: itt állították ki Lucien Freud képeit, amiket január 12-ig tudsz megtekinteni. Van köztük rekorder is: a Benefits Supervisor Sleeping című képért, amin egy kövér brit szociális munkás aktja látható, 33,6 milliót fizettek néhány éve egy árverésen, élő festő képéért még sosem perkáltak le ennyit. A kérdés azóta már megoldódott, Freud ugyanis meghalt (még egy rekord: a valaha eladott legdrágább festmény is az ő portréja, amit barátja és ellenfele, Francis Bacon készített róla), de előtte még a bécsiekkel együttműködve összeállította ezt a remek kiállítást. Sigmund Freund unokája, aki egyébként egész életében komoly távolságot tartott az osztrákoktól és a németektől, az utolsó kiállításba mindent beleadott, és gyönyörűen rajzolódik ki a huszadik század egyik legizgalmasabb festőjének életműve (mondjuk a meztelenül, terhesen megfestett Kate Moss azért hiányzott). És mivel a képek többsége magántulajdonban van, és a legtöbben már szeretnék a palotájuk falán tudni kedvenc Freud-képüket, a közeljövőben nem is várható ekkora kiállítás a brit festő életművéből.
Ha enni akartok, több választásotok is van: a gyorséttermek kábé 70 százalékkal drágábbak, mint a hazaiak, szóval ezekkel azért óvatosan. A boltokban kaptok szendvicseket, de azok nem különösebben jók, akkor már sokkal jobban megéri otthonról hozni valamit. A jobb vásárokon ehetsz Raclette brotot 4-4,5 euróért, nem olcsó, de nagyon finom és annyi sajt van rajta, hogy arra a franciák már várost alapítanának. És elmehetsz olyan legendás figurákhoz is, mint Józsi, a pék, csak nála meg arra érdemes készülni, hogy délután háromtól sor áll az üzlete előtt, és egy apró péksüti kábé 1000-1200 forintba kerül. Mondjuk finom, de mocskosul drága.
Mehettek persze a Figlmüllerbe is, ahol már mi is többször jártunk, de ebben az időszakban, főleg hétvégente, sorokra érdemes számítani a város egyik legjobb rántotthúsevő-helye előtt. Mázli, hogy épp most kezdték el építeni a harmadik éttermüket, ami, ha jól értettem, már egy majdnem egész épületet fog elfoglalni. De ha sertés helyett igazi borjúból akarod enni a húst, menj inkább a Plachuttához, az Opera mellé. Plachutta eredetileg tafelspitzben nyomult, de elég jól kitanulta a rántott húst is, és most már az egyik legmenőbbek a városban, ennek megfelelően foglalj előre és készülj a 60 eurós számlára, két főre. Cserébe a leves csodás, a rántott hús emlékezetes, a palacsinta meg zsíros, de remekül lekváros is egyben.
És még egy opció: Bécs új menő helye a Labstelle, jól kitalált kis falatokat kapsz itt naponta változó ebédmenüvel, csodás ízekkel, de ahhoz képest azért drágán (két fő: kb 60-65 euró), hogy csak közepesen laksz jól.
Persze Bécsben igazából minden normális étteremben kábé 30 euróval érdemes fejenként számolni.
És ha már vásár: ott van persze a Rathaus előtt a legismertebb, de oda nem férsz be. De ne is akarj. És akad egy a Mariahilfer Straßén is, ami meg elég apró, de legalább kevésbé giccsen. Puncsot, forralt bort mindenhol kapsz 3-3,5 euróért, ha viszont tényleg shoppingolni akarsz, a jobb vackokért érdemes a Stilwekbe menni. Odabent ilyen WAMP-szerű karácsonyi vásár van, bár a legnagyobb dobás inkább maga az épület, amit Jean Nouvel tervezett, és azon belül is Patrick Blanc vertikális, fedett kertje a legizgalmasabb. Ki ne szeretne ilyen zöld fal előtt dolgozni?
És még egy tuti tipp: a Spttelberg karácsonyi vásár a fiatalok egyik kedvenc negyedében van, egy köpésre a múzeumoktól és a Mariahilfer Straßétól, a legtöbb vásárénál lényegesen jobb kínálattal, és a szűk utcácskák miatt ezerszer jobb hangulattal. Ha csak egy helyre mentek el, ez legyen az.
